Amikor a függöny felgördül, és a színpadon életre kelnek a karakterek, és kezdetés veszi a színházi fotózás. A közönség elcsendesedik, a fények különleges atmoszférát teremtenek, és minden egyes mozdulat művészetté válik. Ezt a varázslatot próbáltam megörökíteni, amikor az SZFE 3. éves prózai színész osztályának Koldusopera próbáját fotóztam.
A fotózás során rendkívül nehéz fényviszonyokkal kellett megküzdenem. A színpadi világítás változékonysága és a mozgó alakok kihívást jelentettek, de épp ez adta a munka szépségét. A fények és árnyékok játéka, a színészek arckifejezéseinek apró rezdülései mind hozzájárultak ahhoz, hogy igazán különleges képek szülessenek.
Méhes László rendező és Kondákor Ajsa Panka koreográfus vezetésével a fiatal színészek olyan szenvedéllyel és elkötelezettséggel játszottak, ami minden egyes felvételen érződik. Az Odry színpad különleges hangulata pedig még inkább fokozta az élményt.
A színházi fotózás nem csupán a pillanat megörökítése; ez egy olyan művészeti forma, ahol a fotós és a színészek közötti összhang döntő. A képekben nem csak a próba egy-egy jelenetét látjuk, hanem a fáradhatatlan próbák során kialakult köteléket, a karakterek közötti dinamikát, és a darab mondanivalóját is.
A blogbejegyzésem célja, hogy megmutassam, milyen élmény a színházi világ mögé látni, és hogyan dolgozik egy fotós, amikor a színpad az ő stúdiója. Remélem, hogy a képeim által mások is átélhetik azt a csodát, amit én éreztem minden egyes exponálásnál.
Bízom benne, hogy a színházi fotózás világa nem csak azok számára lesz érdekes, akik a fotóművészet iránt érdeklődnek, hanem azoknak is, akik a színház szerelmesei. A színház és a fotográfia találkozása egy olyan pont, ahol a két művészeti ág egymást erősítve teremt maradandót.
Köszönöm, hogy velem tartottatok ezen a különleges utazáson a színház és a fotózás világában. Ezen a linken pedig értesülhettek az SZFE készülő előadásairól.